A behajthatatlan követelés kivezetése

November 9, 2018 |

Sokaknak okoz fejtörést záráskor, hogy hogyan vezessék ki a behajthatatlanná vált követeléseket. Mai bejegyzésünkben először a behajthatatlan követelést, mint fogalmat értelmezzük, majd kitérünk a kivezetésre is.

 

A behajthatatlan követelés fogalma

A behajthatatlan követelést a társasági adó törvény és a számviteli törvény nem pontosan ugyanúgy értelmezi. A Tao. tv. 4.§. 4/a. pontja szerint, behajthatatlan követelés az, amely megfelel a számviteli törvény behajthatatlan követelés fogalmának, valamint a követelés bekerülési értékének 20%-a, melyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, azokat az eseteket kivéve, amikor a követelés elévült vagy azt bíróság előtt nem lehet érvényesíteni.

A számviteli meghatározás ettől valamivel szűkebb. A 2000. évi C. törvény definíciója szerint az a behajthatatlan követelés, amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet nem fedezi a követelés egészét. Csak olyan követelések esnek ebbe a kategóriába, amelyeket a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett. A törvény arra is kitér, hogy az eredményesen nem érvényesíthető, a behajthatatlan követelés esetében a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével, valamint előírja, hogy a behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.

 

A behajthatatlan követelés kivezetése

A kivezetések kiemelten fontosak, hiszen az, hogy milyen jogcímet használunk, befolyásolja a társasági adóra gyakorolt hatást. A követeléseket és a hozzájuk tartozó értékvesztéseket a könyvekből kétféle képpen lehet kivezetni. Az első megoldás, a fentebb már említett 2000. évi C. törvényben foglalt bármely kritérium alapján történő kivezetés, ez esetben a követelések és a követelések értékvesztése számlát kell összevezetni. A korábban elszámolt értékvesztés a követelés és az értékvesztést kimutató számla ellenkező oldalára történő könyveléssel szüntethető meg, a fennmaradó követeléseket pedig egyéb ráfordításként lehet elszámolni. Az értékvesztéseket nem szabad visszaírni a 9-es számlaosztályba. Az 1996. évi LXXXI. törvény kimondja, hogy az adózás előtti eredmény csökkenthető a korábban értékvesztésként elszámolt, behajthatatlanná vált összeggel.

A másik lehetőség, arra az eshetőségre vonatkozik, amikor a követelések számviteli szempontból elévültnek minősíthetők, viszont az adósok minősítése során nem állnak fenn a behajthatatlan követelés feltételei. Ilyenkor könyvelni szintén a követelés és a követelések értékvesztése számlák összevezetését kell, azonban a társasági adózásról szóló törvény szerint az elévült követelés nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, így nem lehet csökkenteni az adó alapját az elszámolt értékvesztések összegével.

Az ilyen jellegű problémák megelőzésének és elkerülésének elősegítésére szolgálhat, ha céginformációs szolgáltatást vesz igénybe, amelynek lényege, hogy az üzleti kockázat csökkentése érdekében cégünk a vevőre vonatkozó alapvető céges, illetve pénzügyi adatokat beszerezi, és azokról objektív értékelést készít. Ez az előkészítési folyamat nagyban megkönnyítheti az optimális döntések meghozatalát.

Abban az esetben is érdemes felvenni velünk a kapcsolatot, ha a faktoring szolgáltatás mellett, bizonyos ügyfelekre követelésbiztosítást is szeretne kötni. Így a követelés behajtás terhe lekerül az Ön válláról, hiszen ezt szükség esetén cégünk, illetve a hitelbiztosító végzi.