fbpx

A követelésvásárlás számviteli elszámolása

november 13 | 2018

„A” cég úgy dönt, hogy eladja 18 millió forintos követelését „B” cégnek 3 millió forintért. Hogyan kell kezelni az eladott követelést számviteli szempontból és miképp lehet elszámolni a vásárolt követelésre befolyt összeget a vevőnél? Mutatjuk, hogyan történik a követelésvásárlás számviteli elszámolása.

 

Követelés eladás és vásárlás a hétköznapokban

Rengeteg vállalkozás szenved átmeneti cash flow problémáktól. Ez sok esetben már az üzlet természetéből is fakad, hiszen az építőipar, a szállítmányozás, a kereskedelem vagy az egészségügy területén tevékenykedők szolgáltatása és az ellenérték számlájának kiegyenlítése között jellemzően hosszabb-rövidebb idő telik el. A kiegyensúlyozatlanságból fakadó problémákra jelent egyre népszerűbb megoldást a jövőbeni követelések eladása, a faktoring és a forfetírozás.

A rövid lejáratú, azaz a 180 napot nem meghaladó követelések azonnali pénzre fordításának kedvelt eszköze a faktoring. A halasztott fizetési formában értékesítést vállaló cégek számára ideális finanszírozási eszköz ez, amelyhez még olyan plusz előnyök is kapcsolódnak, mint például a követelések biztosítása, a számla menedzsment vagy a céginformációs szolgáltatás. Amennyiben egy cég a faktoring mellett dönt és megtörténik a kintlévőség adás-vétele, természetesen a követelés eladását és vásárlását is meg kell jeleníteni a könyvekben.

 

Így történik a követelésvásárlás számviteli elszámolása

A követelés adás-vételi szerződésének minden esetben tartalmaznia kell a követelés jog szerint járó összegét és a vételárat. A követelést megvásárló cégnek a kivezetéskor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényt kell figyelembe vennie, mely kimondja, hogy a megvásárolt követelés szerződés szerinti ellenértékét (tehát a vételárat, amely ez esetben 3 Mio Ft.) a forgóeszközök között, ezen belül is az egyéb követelések között kell kimutatnia. Azt az összeget pedig, amelyet a cég jogosult az adóstól behajtani (itt 18 Mio Ft) a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályában kell megjeleníteni.

A valóság persze ettől jóval összetettebb, és a fenti állítás csak abban az esetben állja meg a helyét teljes valójában, ha a vásárló cég és az adós nem állnak részesedési viszonyban. A két cég kapcsolata számviteli szempontból alapvetően meghatározó. Ha a követelést megvásárló cég és az adós cég kapcsolt vállalkozás, akkor a követelést a „Követelések kapcsolt vállalkozással szemben” mérlegsoron kell kimutatni. Akkor is eltér a könyvelés, ha a két vállalkozás között a számviteli törvény szerint jelentős részesedési viszony áll fenn. Ez esetben a követelést a „Követelések jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalkozással szemben” mérlegsoron kell kimutatni.

 

A követelés eladásának kimutatása

A másik cégnek, aki eladja a követelést, az egyéb ráfordítások között kell kivezetni az átruházott követelés könyv szerinti értékét, a 18 Mio. Ft-ot.  A 3 Mio Ft-ot pedig jelen példa szerint az egyéb bevételek között kell kimutatni.

Kapcsolt vállalkozások esetében az ügylet a társasági adóalapot is érintheti, az erre vonatkozó feltételeket és szabályozásokat a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996-os LXXXI. törvény tartalmazza. Szintén ez a törvény foglalja magában az adózásra vonatkozó információkat és szabályozza a kivezetést arra az esetre, ha a követelés behajthatatlanná válna.

Legutóbbi bejegyzések