Mit mutat meg a likviditási gyorsráta? Miért és mikor célszerű külön vizsgálni a likviditási mutatószámtól és mikor tekinthető optimálisnak a gyorsráta értéke? Mutatjuk.
A likviditás értelmezése
A likviditás fogalma kétféleképpen közelíthető meg. Vizsgálható, mint fizetőképesség és értelmezhető, mint pénzzé tehetőség. A fizetőképesség alatt azt értjük, hogy a vállalat képes-e határidőre eleget tenni rövid lejáratú kötelezettségeinek. A pénzzé tehetőség pedig azt jelenti, hogy egy bizonyos eszköz milyen gyorsan használható fel forgalmi eszközként.
A likviditási mutatók szerepe
Egy cég likviditása fontos jellemző, hiszen megmutatja, hogy a vállalat időben tud-e fizetni. Egy képet közvetít a cégről, amely döntő jelentőségű lehet tendereknél, új projekteknél vagy partnerek szerzésénél. A likviditást a likviditási mutatókkal mérjük. Ezek olyan arányszámok, amelyek a rövid lejáratú kötelezettségek likvid eszközökkel fedezettségét fejezik ki. Megkülönböztethetők úgynevezett abszolút és relatív mutatók. Abszolút mutató például a forgóeszköz befektetés, amely azt mutatja meg, hogy a készlet- és vevőállomány mely része nem fedezhető spontán finanszírozással. A nettó forgótőke pedig egy olyan mutató, amely az összes forgóeszközérték és a rövid lejáratú kötelezettségek különbségét mutatja.
A relatív mutatók közül kettőt érdemes kiemelni. A likviditási ráta arról szolgál információval, hogy a vállalkozás összes forgóeszköze milyen mértékben fedezi a rövid lejáratú kötelezettségeket. A forgóeszközökhöz tartoznak a készletek is, amelyeket általában hosszabb időbe telik mobilizálni, készpénzzé tenni. Abban az esetben beszélhetünk stabil likviditási helyzetről, ha a mutató értéke 1 fölött van.
A likviditási gyorsráta optimális értéke
Amennyiben a készletek forgási sebessége alacsony, érdemes a likviditási ráta mellett egy másik mutatót is megvizsgálni, a likviditási gyorsrátát. Az indikátor abban különbözik, hogy a kötelezettségek teljesítésére fedezetként szolgáló rövid lejáratú eszközök csupán szűkebb körét veszi figyelembe és így reálisabb képet fest a tényleges helyzetről, a fizetőképességről.
Ez a finomított mutató a készleteket nem számítja a likvid forgóeszközök közé, a rövid lejáratú eszközök közül ebben az esetben csak a pénz, a likvid papírok és a vevők tartozásai kerülnek a számlálóba, a nevezőbe pedig a kötelezettségek állnak. A mutató kiszámításakor azért szokták kihagyni a készleteket, mert a vállalkozásnak ezekre szüksége van a tevékenysége folytatásához. A mutató értéke annál jobb, minél magasabb. A jó üzletmenetű társaságoknál 1 fölött van, Magyarországon a Világbank a 0,7-es értéket tartja elfogadhatónak.
A faktoring segíthet optimalizálni a gyorsráta értékét
Sajnos hazánkban gyakran előfordul, hogy a vállalkozások likviditási gondokkal szembesülnek. Ezt általában az idézi elő, ha a tőke túl nagy része kerül hosszútávú lekötésre és a vállalkozás nem tud időben eleget tenni a vállalt kötelezettségeinek. Főképp a hitelfedezet nélkül induló vállalkozások számára jelent nehézséget, hogy a fejlődésnek a halasztott fizetési rendszerből fakadó finanszírozási problémák szabnak gátat. A faktoring azért jelent ilyen esetben optimális megoldást a nehézségek áthidalására, mert azonnali segítségként szolgál. Lehetővé teszi, hogy a vállalkozás rendkívül rövid idő alatt hozzáférhessen számlái bruttó értékének akár 90%-hoz és ki tudja fizetni lejárt kötelezettségeit, valamint, hogy be tudja szerezni a legszükségesebb forgóeszközöket is.